Igazán semmi

- Nincs bennünk semmi közös.
- Igazad van. Nincs. Vagyis.. hogyha mindketten így gondoljuk, az már valami. Az már valami közös nem?
- Nem, ne próbálkozz. Késő van.

Egy érett nő

Tegnap úgy döntöttem, hogy nő leszek. Sőt! Nő.
Ezt Kálmánnak is a tudtára adtam. Megmondtam neki, hogy ez az egész nő dolog egy puzzle, és már csak az utolsó részlet hiányzik, mégpedig az, hogy nincs saját alapozóm. Harciasan a szemébe néztem, megmondtam neki, hogy eddig tartott a gyerekkorom, most elbiciklizek a városba, megveszem az alapozót és többet nem leszek senki kislánya.
Azt szeretem Kalmiban, hogy komolyan tudja venni az ilyenféle kirohanásaimat. Még asszisztál is hozzá.
Így aztán Kalmi biciklijén elkerekeztem a barátnénimhez és együtt nyakunkba vettük a várost, hogy megtaláljuk női létem utolsó elengedhetetlen kellékét, az alapozót.
Persze közben vettünk krumplit is, meg hagymát, meg minden ilyen furcsaságot, amit a nők szoktak vásárolni. (én annyira nem, de majd ha meglesz az alapozó)
Egyre jobb kedvünk lett, bár a megfelelő alapozó sehogy sem akart felbukkanni a horizonton.
Végül, jó pár óra vásárolgatás után, csak meglett, addigra ki is ment a fejemből, hogy nő terveztem lenni.
A drogéria pénztáránál pofátlanul jókedvűen nevetgéltem és mikor sorra kerültem a pénztárosnő a következőt mondta:
- Ó ti még olyan gyerekek vagytok, nektek adok két csokit is.- és egy mozdulattal két jókora mikuláscsokit csúsztatott a kis szatyorba, amelybe előzőleg az alapozómat tette. Megrökönyödés és csalódottság helyett üdvrivalgásban törtünk ki Szabrinával és sasszéban közlekedtünk hazáig.
Hát így.
Gyanús, hogy nőnek lenni mégsem annyi mint egy puzzle és ha az lenne is, messze nem járok az utolsó darabjánál. Sebaj. Egy kis csokival könnyen megvigasztalódtam.
Továbbra is a gyereknapot ünneplem. :)

Űr

Könyörögnék, hogy hallgass meg, de tudom, hogy fölösleges.
Néma vagyok, ha meglátlak. Nem csak a hangom csuklik el, azt sem tudom, hogy mi az az egy mondat, amit még utoljára elmondanék neked. Búcsúzóul.
Jobb neked nélkülem. Boldogabb vagy. Próbálom azt hinni, hogy nem én voltam az, aki ebben meggátolt.
Napok óta nem mozdulok ki a szobámból. Nem is tervezem, de muszáj lesz.
Az élet halad tovább csak nehéz újra felvenni a ritmusát.
Nem baj, menni fog. Mondjuk nem értem, kinek bizonygatom ezt. Titeket úgysem érdekel.

Zsófia Kriszta Zoltán.
Elhagytál mint egy poggyászt.

Kriszta Zoltán Zsófia.
Nem vagy más csak fóbia.

Zoltán Zsófia Kriszta.
Ma kialudt egy szikra.

Zoltán Zsófia Kriszta.
Sohasem jöttök vissza.

Kriszta Zoltán Zsófia.
Eltörött egy glória.

Zsófia Kriszta Zoltán.
Nem leszek már hű hozzád.

Szex és Hódmezővásárhely

Ma kaptam egy e-mailt, amelyben arra kérnek, hogy válasszam ki, hogy az alábbi tulajdonságok közül melyik jellemző rám:

1. Szingli vagyok 2. Ez bonyolult 3.Veszélyes lány vagyok 4.El vagyok jegyezve 5.Kapcsolatban vagyok 6. Házas vagyok 7. Én vagyok "a másik nő" 8. Nem találom az igazit 9. Bárcsak szingli lennék 10.Házas akarok lenni

Hát, elgondolkoztató.
Mármint, ha azon gondolkodnék, hogy hogyan soroljam be magam, az régen rossz lenne és a kettesre utalna, de erről szó sincs. Évek óta nem teszem közzé a kapcsolati státuszomat. Akinek köze van hozzá, az tudja, megtudja, akit érdekel, az rákérdez. De nem egy olyan e-mailben, amiben 10 kategória közül választhatok.
Egyáltalán ez az egész kategorizálás kicsit fars a fülemnek.
Nem, komolyan nem szorult a fejemre a glória, nincs szó arról, hogy ne buktam volna el az úton, vagy arról, hogy bort innék és vizet prédikálnék.
De lássuk számszerűen:

1. Szingli vagyok. Vagy egyedülálló. Mindkét kifejezés idegen a fülemnek, az elsőt nehezen egyeztetem össze a nyelvvel, amelyet beszélek (és most nem nagymagyarkodásról van szó, hanem arról, hogy erre a szóra annyi szinonim a nyelvbe már beépült szót találunk megfelelő stílusértékkel, hogy nem indokolt a beépülése, és nem is hinném, hogy meg fog történni), a második szó pedig nem idegen a szememnek, csak a fülemnek, ugyanis a közösségi oldalak megjelenése előtt nem volt használatos. Helyette használtuk a nőtlen/ hajadon (és semmiképp sem a szingli!) kifejezéseket, amelyek ugyanerre az állapotra utaltak. Viszont iwiw és facebook (meg a többi közösségi oldal) létezése óta nem csak házas és nem házas között teszünk különbséget, hanem szingli, eljegyzett meg bonyolult között is.
Okés. Amúgy az én olvasatomban ez az egyedülálló dolog egyet jelent a "kacér-facér" beállítottsággal, hiszen mi ez, ha nem felhívás keringőre? Bár vannak már lehetőségek arra is, hogy felhívjuk mások figyelmét aktív párkereső mivoltunkra, ha éppen úgy esik jól.

2. Ez bonyolult. Nos ez a kedvencem. Eredetileg -úgy tudom- ez a lehetőség azoknak volt kitalálva, akiknek egy már házas emberrel/ asszonnyal volt olyan viszonyuk, ami lehetetlenné tett egy másikat. (itt megjegyezném, hogy ez egy hatalmas paradoxon, ugyanis a házasság is egy olyan kapcsolat amely elvi síkon eleve lehetetlenné tesz egy másikat) Nos, most, hogy a házasság hamarosan megkapja az elavult jelzőt, divatba jött a bonyolult kapcsolat. Engem személy szerint arra enged következtetni, hogy "szakítás szélén állunk", "oltári nagy problémáink vannak", "nem vállal fel a fiúm/csajom" vagy arra, hogy "együtt járunk száz éve, unjuk egymást, csak félünk a magánytól, de azért szívesen szétnéznénk" - bár az utóbbira már új szó van: nyílt kapcsolat. Szerintem ez a bonyolult-nyitott dolog kifejezetten megalázó. Megalázó, egy nőnek, ha nem teljes amiben él, megalázó annak a nőnek, aki reményeket fűz a férfihoz, aki aztán közli, hogy ez csak szórakozás volt, mert neki van "kapcsolata" csak nyitott; megalázó az egész kilátástalansága, hogy csak egy játék az egész mindkét nővel, mindkét férfival. Nekem senki ne mondja, hogy ezt érzelmek nélkül érdemes csinálni. Még egy gondolat a bonyolult státuszhoz, ha problémák vannak, azt nem kell kitenni a kirakatba, hanem meg kell oldani. Nem menő hülyének lenni.

3.Veszélyes lány vagyok. Mármint nemi beteg? Képtelen vagyok másra asszociálni.
Értem én, hogy tüzes szexre célzol, aztán másnap(os) cserbenhagyásos gázolásra, nulla telefonszám, nulla randi, de ez a kifejezés nem csak ezt foglalja magába. Persze ezzel a dumával csakugyan biztosíthatod a ma esti hangulatot, és kit érdekel a holnap? Vedd úgy, hogy nem szóltam.

4.El vagyok jegyezve. Milyen romantikus. Mármint tényleg. Leszámítva azt az egy-két párt a környezetemben aki megcsalás elleni "foglalóként" értelmezi a gyűrűt és esze ágában sincs házasodni tényleg szép ez az állapot, sőt ehhez már talán van is pár embernek köze, de még mindig nem mind a hétszáznyolcvanhat ismerősödnek, hanem a rokonságnak és a baráti körnek.

5.Kapcsolatban vagyok. Szuper. Azt leszámítva, hogy ez a szófordulat sem életszerű, teljesen rendben van a dolog. A kapcsolatot régen felvettük az illetékessel, megszakítottuk a rokonsággal, miután lenyúlták az ezüst étkészlet egyharmadát, ápoltuk a jóbarátunkkal, aki Villányba költözött. Hát most belemászunk, kiugrunk belőle egy görbe éjszaka/ hétvége erejéig, hogy aztán újult erővel belevessük magunkat. Csak engem emlékeztet ez az egész erősen a "Kutyaszorítóban vagyok"-ra?

6. Házas vagyok . Gratulálok. Ön minden bizonnyal a lakosság azon részéhez tartozik, aki megérte nyugdíjas éveit és békésen kapirgál kiskertjében. További jó kapirgálást kívánok és sajnálattal értesítem, hogy a TV2 és az MTV sem tervezi újra műsorára tűzni a Szerencsekereket, így télidőben továbbra is be kell, hogy érje (Ny/V)aló Világgal és Győzike Show-val. Kulturált kikapcsolódást kívánok.

7. Én vagyok "a másik nő". Hát neked is csak gratulálni tudok. Éljen a tartás.

8. Nem találom az igazit. Talán mert nincs is? Kicsit add lejjebb az elvárásaid és találsz magadnak. Vagy a B verzió, ha mégis csak a szőke hercegre/ hercegnőre fáj a fogad: felejtsd el. Ne keresd. Azonnal megtalálod. Ez már-már törvényszerű.

9. Bárcsak szingli lennék.
Ha ilyenekre vágysz, akkor okod van rá, hogy nem lépsz le, ahogy minden "rendes ember" teszi, de vágyat érzel rá, hogy közéjük tartozz. Jó ember vagy.
Két eshetőséget tudok elképzelni:
A. Érdekházasságban élsz. Gyenge vagy.
B. Párkapcsolatfüggő vagy. Gyenge vagy.
Talán tegyél érte és szakíts, válj, nehogy megpróbáld megoldani a problémákat, menekülj el! Attól minden sokkal jobb lesz. Tuti.

10.Házas akarok lenni. Szerintem ezt mondd az arcába minden szembejövő hímneműnek (igen, az apádnak is, hagy legyen egy kis ideje felkészülni a dologra). Ha egy hónap után sem kapsz házassági ajánlatot, komolyan gondolkodj el. Ha ez megerőltető, akkor semmiképp se erőlködj, inkább fordulj stílustanácsadóhoz. Az olyan trendi.

Csak én érzem úgy, mintha az egész társadalom kifordult volna magából?
Sebaj. Legalább a kedves olvasó találkozott a cinkelődős énemmel. (köszönöm ezt a melléknevet Lajosnak)
Ma éjfélig bárkit ingyen és bérmentve kinevetek. Még csak jelentkezni sem kell hozzá.

Eszterlánc

Volt egy fiú. Szerette egy lány. Őt is szerette egy másik fiú, akit szintén szeretett egy másik lány. Na ebbe a lányba volt szerelmes az első fiú.
Mindenki szeretett és mindenkit szerettek.
Miért nem volt senki sem boldog?

Jó reggelt, de hogy?

Egyébként is zagyvaságokat álmodtam, de tegnap egy különösen furcsa dologra ébredtem.

Valaki belemélyesztette a fogait a nagylábujjamba.

Biztosan csak álmodtam, még nem vagyok teljesen ébren. Kicsit megmozgatom a lábam, így ni, nincs ott semm.. AÚ! Még erősebben megfogta az a sok kis apró fog a lábujjam.
Azt hiszem, reggelente nem elég friss az agyam, ugyanis rögtön arra a következtetésre jutottam, hogy egy vipera szorongatja a lábujjam (kicsit sem értek a viperákhoz, de mi más lehetne vasárnap hajnalban az ágyam végében, ami belém harap?).
Nagyon gyorsan felébredtem, pánikszerűen összegömbölyödtem és elgurultam az olvasólámpámhoz. Amint felkapcsoltam, harcias pózba vágtam magam, készen arra, hogy bármelyik pillanatban magam elé rántsam a párnám.
Hunyorogva nézett rám vissza az ágy végéből a macskám.
- Jó reggelt! -Mondta volna, ha tudna beszélni.
- Jó reggelt neked is Csámpás. Aludj szépen tovább.

Álom 1.

Tihanyban voltam, ott ahol a visszhang szól, de egy néni elmagyarázta, hogy a visszhang már nincs, és csak az óvodásoknak csinálják, hogy higgyenek benne, mint a Télapóban, és ceruzaelemmel működik (mármint a visszhang).
Ekkor megjelent egy ...ausztrál csávó, beugrált a képbe egy kenguru, megkérdeztem, hogy lefényképezhetek-e vele. Épp pózoltam a kenguruval, de a fotó előtt befutott a kutyám Nádi, és seggel beleállt a fotónkba a kenguruval. Így lett egy fotónk, amin én vagyok, a kenguru és a kutyám feneke.
Ezután az ausztrálnak az a ötlete támadt, hogy kereshetnénk jobb helyet a fotózáshoz és elmentünk a nagyszüleim konyhájába, de a kenguru lassabban ért oda. Mikor kinyitottam az ajtót, hogy beugrálhasson, egy angóranyúl is vele jött , és mire beértem a szobába a kutyám szorongatta a nyúl koponyáját, aztán szétfeszítettük az állkapcsát az ausztrállal és elvertem a kutyát söprűvel.
Erre mit mond az Álmoskönyv?

2010 november 28.

Pályaválasztás 2011

A nagyszüleim ma eszembe juttatták, hogy ma van az utolsó napom felsőoktatásba jelentkezni. Arra kértek, hogy első helyen jelentkezzek miniszterelnök alapképzésre, második helyen kormányszóvivőnek, és harmadik helyen golyószóró tankvezetőnek.

Ezek után mikor kikísértek, a kapuban a nagymamám jelentőségteljesen a fülembe súgta: tank jú.

És mikor ez 10 perc múlva ismét eszembe jutott, és összegörnyedve nevettem az utcán, lelassított majd megállt mellettem egy halottasautó, és a sofőr kérdőn nézett rám...

Fény.

Egy egyszerű lány balesetben meghalt. Persze ilyen hirdetés nincs az újságokban. Y-t az édesanyján és munkatársain kívül sokan ismerték, de senki sem emlékezett rá igazán. Autójában érte a halál, egy fának ütközött. Megijedni sem volt ideje, olyan volt, mintha hatalmas álmosság vett volna erőt rajta és elaludt.

-O-

Egy fehér, tiszta szobában tért magához, álmosságot nem érzett. Minden tagja friss volt, minden mozdulata üde. Érezte, hogy fiatal, hogy már minden rendben van. Arra gondolt, hogy hazamegy, vesz egy jó meleg fürdőt, felhívja az édesanyját, bemegy a munkahelyére és bepótolja az elmaradásait. Elindult az ajtó felé, hogy elkérje az orvosától a táppénzt igazoló papírját. És akkor megdöbbent.

„- Hol az ajtó? Miért nincs ajtó? És ablak sincs.”

A pánik illata szállt a levegőben. Egyszemélyes pániké.

„- Hol az ajtó? Hol az ablak? Honnan jön egyáltalán a fény?”

A tükörből. A földig érő hatalmas tükörből áradt a fény. Tehát a szobában is fény volt, csak azt verhette vissza a tükör. Ez egy zárt rendszer.

A tükörrel egyébként minden rendben volt. Y meg volt elégedve a külsejével, nem volt szebb se, rútabb se mint szokott.

A tükörben látta meg az asztalt, és a csokrot. Döbbenten fordult meg, az asztalon egy sírcsokor hevert. Magával ragadta a rémület, minden csontja fagyos lett, hevesen vert a szíve.

Most már tudta, neki jött a csokor, az ő sírjáról való. Próbálta felfogni azt, amit már tudott.

„- Meghaltam. Meghaltam, és most itt ülök egy fehér, tiszta szobában. Nem vagyok bezárva, mert még ajtó sincs, amivel bezárhattak volna ide. Nincs más választásom, itt kell lennem. Asztal, székek, csokor, tükör. Várok”

Rövid időn belül rájött, hogy mire vár.

„- Halálom után Isten színe elé kerülök. Most ez a rész jön, és ez egy amolyan váró-féle lehet. (Bizony mondom neked ma, velem leszel a Paradicsomban.) Miután elbeszélgettünk, kinyittatja a Mennyek kapuját, és bebocsájt majd. Máshova nem mehetek, hiszen mindig Istennek tetsző életet éltem. Hát várok.”

És várt, és várt. Várt egy istenre, akit sose látott, akit sose hallott. Akinek mindig meg akart felelni, bár nem is tudta mit vár tőle.

És várt. Várta Istent, aki nem jött.

Felkelt, járt egy kicsit, leült. Megszámolta a lábujjait. Mind megvolt. Ujjaival átfésülte a haját, nézegette magát a tükörben. Ilyen dolgokra sosem szakított időt, és most különösen jól esett neki. Nézte a tükröt, benne hibátlan fogsorát, lerágott körmeit, és elmosolyodott.

Nem ő. A tükör.

Persze Y azonnal lereagálta a mosolyt. Hát mégis furcsa lenne, ha mást csinálnának a tükör és ő. De ez egy konok tükör volt. Végigsimított a haján, és ezt Y ugyanígy megtette. Tükörképe lett saját tükörképének.

Játszottak még egy ideig, de Y ráunt, hogy a tükör diktál neki, és nem fordítva, ahogy lennie kellett volna. Visszasétált az asztalhoz, leült a sírcsokor mögé és meredten bámult előre. Nem nézett a tükörre. Véletlenül sem.

„- Nem nézek oda. Nem. Csak azért sem. Rrr. Még hogy egy tükör játsszon velem. Biztosan megőrültem, elvégre nem kis trauma az embernek meghalni és várni az ő Istenére.

Ezért is nem szabad odanéznem. Meg azért sem mert…”

Y úgy érezte, hogy valaki erősen nézi, hogy bámulja. Óhatatlanul odalesett és semmi szokatlant nem látott: egy átlagos tükörből tekintett vissza rá a saját átlagos tükörképe.

Felállt, sóhajtott:

„- Hát mégis normális vagyok. Hála Istennek. –aki nem jön – de hol van már?”

Éveknek tűnő percek múltak el, és Y megpróbálta elfoglalni magát, de nem ment.

Arra gondolt, hogy jó lenne felkészülni a Mennyek országára, de nem igazán tudta, hogy hogyan is kellene felkészülnie a végtelen boldogságra, ami ott vár rá.

Rágta a körmeit és várt. Már bármi, ami kizökkenti jobb lett volna, mint ez az üres várakozás,

Ránézett a tükörre és keserűen felsóhajtott:

* Legalább igaz lett volna, amit láttam. Akkor legalább nem unatkoznék.

Y kérése parancsnak bizonyult, és a Tükörkép egy mozdulattal életre kelt, mint ahogy azt azelőtt is tette. Elmosolyodott, megigazgatta a haját, és kilépett a tükörből.

Y persze nagyon megijedt. Csak keveseknek adatik meg az, hogy rögtön megvalósul, amit kívántak. Y valójában még azt sem tudta, hogy ezt akarta-e.

Annyi mindent kérünk, miközben át sem gondoljuk, hogy igazán szeretnénk-e azt.

Visszaút ismét nem volt, a Tükörkép pedig kicsit sem volt zavarban. Tétovázás helyett leült Y-nal szemben, és szórakozottan babrálni kezdett a sírcsokor egyik rózsájával.

Y szoborrá meredten nézte, egyszerűen nem jött ki hang a torkán.

- Szép ugye? – kérdezte mosolyogva a Tükörkép- Te kaptad, mert nagyon szeretnek.

Biztosan emlékszel, hogy a virágok a szeretettől ilyen szépek.

Y bólintani sem tudott.

- Az a szeretet, ami Téged körülvesz, példaértékű. Nem sokfelől jön, de forrása kiapadhatatlan. Igazán boldog lehetsz.

Ez a gondolat teljesen kizökkentette Y-t. Nem tudott szabadulni attól, ami egész életén át kísérte:

„- Nem voltam még boldog! Ne lehettem boldog, pedig én másra sem vágytam.”

Rájött, hogy kínos a csend. Gyötrő. Sóhajtott:

* Tehát Anya szeretett.
* Persze, hogy szeretett. Nagyon szeretett Téged is.

Y-t ekkor különös érzés fogta el. Rádöbbent, hogy a Tükörkép tulajdonképpen az ő ikertestvére is lehet.

„- Miért is ne? Itt várok Istenre, aki úgy tűnik nagyon elfoglalt. És hogy ne unatkozzak: elküldte az ikertestvéremet elég. Most már biztos, hogy a Mennyországba kerülök.”

Miért másért kaphatna ő ilyen kellemes társaságot a számára utolsó ítélet előtt?

Olyannyira belefeledkezett ebbe a gondolatba, hogy eszébe sem jutott az, hogy édesanyja sosem említett neki halott ikertestvérét.

Édesanyjára gondolt, és újra elfogta a kétségbeesés. Rázta a sírás:

- Szegény Anyám! Eddig is csak én voltam neki, és mostantól teljesen magára maradt..

- Sohasem volt egyedül. - mondta s Tükörkép nyugodt maradt, és továbbra is mosolygott.

Y tehetetlen dühöt érzett:

- És ezt Te miből gondolod? Én álltam mellette az elmúlt 27 évben, vagy Te?

- Talán nehéz lesz elhinni, de én mindig vele voltam. Ha valakit igazán szeretsz, akkor nem kell mindig a kezét fognod.

- Mi a helyzet akkor, ha a legfontosabba sohasem sikerült megtennem? Ha sosem tudtam kimutatom azt, hogy mennyire szeretem?

- Tudta.

-O-



- Nem értem, hogy miért pont most kellett meghalnom. Már majdnem kész voltam az életre.

- Pontosan mit értesz ez alatt?

- Lediplomáztam, lett munkám. Elég pénzt kerestem, hogy vegyek egy házat. Mostantól nem kellett volna kuporgatnom. Valóra válthattam volna az álmaim. 27 éves vagyok, és soha nem voltam szerelmes.

- 27 éves vagy, és soha egy férfira sem néztél rá.

- Eddig erre nem volt időm, most kezdtem volna el mindent.

- Azt hiszem értem. Nem kell ugyanezt gondolnod, de szerintem az élet ennél sokkal korábban kezdődik. Ameddig jártad az utad erősen koncentráltál. Mindvégig egyetlen pontra összpontosítottál. Ez maga a cél volt. Nem rossz dolog a céltudat, és van, akinek sokkal kevesebb jut ebből.

- Akkor hol volt a gond?

- Amíg a célod felé meneteltél elfelejtettél szétnézni. Varázslatos tájakat jártál be, és nem is tudatosult benned, hogy ez a csoda maga az Élet volt. Nem a végállomásért utazunk. Az Utad volt az Életed.

- Nem értem. Hol várt a Szerelem?

- Számtalanszor elmentél mellette, anélkül, hogy észrevetted volna.

- Biztos hátteret akartam a gyerekeimnek.

- Az egyik fele teljesült annak, amit kértél.

Y üvölteni szeretett volna. Haragudott, nem tudta kire, nem tudta mire. Talán magára. Tehetetlen volt.

- Én ezt nem így akartam! Húsz éve minden napom erre ment rá. Hogy megfeleljek. Erkölcsös életet éltem. Napközben robotoltam, este imádkoztam. Mindent megtettem, hogy istennek megfeleljek. Hát hol van most Isten? Miért nem hagyta befejeznem, amit elkezdtem?

- Isten mindenhol ott van. Talán azért vette el az életedet, mert boldogtalan voltál.

- A boldogság majd a Mennyországban vár rám…

- Értem. Egyet viszont szeretném, ha tudnál: Minden lehetőséget megkaptál arra, hogy boldog legyél.

- Ki vagy Te, hogy ilyen sokat tudsz? Úgy nézel ki, mint én.

- Vagy épp Te vagy olyan, mint én.

- Az teljesen mindegy. Anya sohasem mondta, hogy lett volna ikertestvérem.

- Nem is volt.

- Végképp nem értem, hát ki vagy Te?

- Ki hogy hív. Te például Istennek.

- Teremté tehát az Isten az embert az ő képére.

- Pontosan.

- Remek. Hát mégis itt vagy. Akkor ugye a Mennyországba kerülök?

- Nagyon sajnálom Y. Onnan jöttél.

2010 márciusa

Garabolyos Ünnep

Vasárnap Vásárhelyen csakugyan ünnep. Legalábbis a szüleim szerint. Meg az ő szüleik szerint. És le merem fogadni, hogy az ő szüleik is legalább hetente egyszer megünnepelték a garabolyos ünnepet, amikor itt a falu (elnézést, Megyei jogú város) apraja nagyja piacra megy. Garabollyal.
Azok kedvéért akik nem környékbeliek, most elárulom, hogy mi is az a garaboly: Kosár. Vesszőből font, általában ovális formájú füles bevásárlókorár. Édesanyám igazi gyűjtő, az utóbbi tíz évben olyan indokolatlan mennyiséget fölhalmoztunk garabolyból, hogy most már a Nagymamám is több garaboly büszke tulajdonosának mondhatja magát. Mert ugye a garaboly lehet natúr, vagy festett, ovális, vagy kerek, bélelt, vagy béleletlen és akkor még szót sem ejtettem arról, hogy milyen csodaszép mintákat lehet a garabolyok oldalába fonni. Azt hiszem Anya részére az egész piacozás csak egy garaboly-divatbemutatót jelent.
Mama és Tata nem ezért járnak piacra. Ők ennél sokkal megalapozottabb és megfontoltabb szándékkal keltek fel elejében minden vasárnap hajnal, mostanság inkább reggel, hogy elbiciklizhessenek a város túlvégén fekvő piactérre.
Még mielőtt elmondanám, hogy mi is ez a valóban nyomós ok, szeretnék egy kicsit beszélni ezekről a bizonyos biciklikről is. Nem gondolom, hogy Magyarországon fene nagy biciklikultúra lenne. Sok városban túl nagy a forgalom ehhez, vagy olyan sok busz jár, hogy fölösleges az embereknek kerékpárra szállni. Az ország nagy részén a dombok nem teszik lehetővé, hogy az emberek biciklivel járhassanak. Ezzel szemben Vásárhelyen minden adott. A dombokat csak hírből ismerjük, a forgalom elenyésző, a helyi buszok maximum öt óráig járnak, de gyakran addig se. Nálunk még a szomszéd Marika néni is az öreg fekete ruszki biciklijével megy mindenhova, és ez azért nagy szó, mert ő már kerek tíz éve tölti minden évben a nyolcvanötödiket. Szóval, ha piac, akkor bicikli.
Nos, remélem mindenki már kellőképpen izgatott, hogy vajon Mamáék a friss zöldség vagy az olcsó hús miatt nem hagynak ki egyetlen piacnapot sem hosszú évek óta, segítek, a fenti okok egyike sem lenne elég ehhez a hűséghez. Ha csak hús kellene, Mama elküldené Tatát, ő ahhoz jobban ért; ha csak a zöldség miatt, hát Mama maga menne el, neki ahhoz van szeme.
Na de a pletyka! Azt csakis első kézből érdemes!
A vasárnapi piacnapok értékesebbek, mint a heti összes Délvilág, pedig abban aztán minden benne van!
Van ugye a Ferkó bácsi. Ő egy két bottal járó gyászhirdetési lexikon. Mindig naprakész. Ki, hogy, miért halt meg, mikor, hol lesz a temetés, ha megvolt, akkor ki sírt, ki nem sírt és ki késett el. Ferkó bácsit ez tartja életben, illetve ugye a totó, hogy ki következik. 13+1-ből nyolcat tuti eltalál.
Éva nénit mindenki kerüli, ő a helyi szószatyor. Neki mindig mindene fáj, ő mindig majdnem meghal, vagy ufót lát. Mindig megkérdezi, hogy hogy vagy és sosem várja meg, hogy válaszolj, mert te úgyis jól vagy és úgyis visszakérdeznél, neki meg épp fáj az epéje, meg a petefészke, ráadásul éjszaka meglátogatta a Zámbó Jimmy szelleme. Nem lehet lerázni, mindenkit ismer és ha megszólalt, akkor fél óráig tuti nem vesz levegőt. Mama és Tata már beosztották, ha elkapja őket egyszer az egyikük, másszor a másikuk hallgatja végig, így legalább valaki hamarabb szabadul.
Mióta Zolival közelebbi barátok, nem kell korán kelni, Zoli ugyanis úgyis kimegy ötre, neki bérelt helye van, árul. Hogy mit, azt ő is nehezen tudná megmondani, csupa hasznos dolgot. Például mozgásérzékelős macskát, aminek villog a szeme és női hangon nyávog, ha elsétálsz előtte, elemes buborékfújót, ami a Dallas főcímdalát énekli, ha buborékot fújsz vele, orgonaillatú szappant, aminek a szagát három napig sem tudod lemosni, önmagától töltődő mágneses elemlámpát, ami kicsit hasonlít egy lézerkardra, elektromos kakukkos órát és törülközőket japán mesefilmhősökkel, akiket senki sem ismer. Bármit be tud szerezni a jövőhétre és ha akarod lenyírja a hajad, bár abban nem lesz köszönet. Szóval Zoli hajnaltól kinn van, ő mindent megtud és szívesen továbbadja Tatusnak, ezért nem kell már olyan korán kelni.
A piac kétségkívül legnagyobb sztárja a kiskutyás bácsi. Őt egyszer elütöttük autóval, úgy, hogy az elektromos biciklijével beleszaladt az előre haladó autónk fenekébe oldalról és még ő akart perelni. A kiskutyás bácsinak legalább három elektromos biciklije van és legalább húsz kétkilós kicsi kutyája, akik folyamatosan szaporodnak. Rendszeresen kihozza őket a piacra egy a biciklijére szerelt utánfutón és nagyon drágán próbálja őket eladni. Fajkutyák. Az udvarban tenyésznek. A kiskutyás bácsi kacsákat is árul, befőttesüvegből. Neki mindig van története, őt hetente leütik, kirabolják, elütik, megverik, átkutatják az udvarát ékszereket keresve, vagy szimplán elrabolják. Kár, hogy nem ment színésznek. Csudajól megy neki a játék, valahonnan még élethű gipszeket is tud szerezni.
Holman Mama és Holman papa személyes kedvenceim, ők Trabanttal járnak és gyönyörű nárciszokat hoznak a kertből. Ha nincs már nárcisz, hát tulipánt, ha elnyílt a tulipán kardvirágot. Nem mondhatnám, hogy pletykások, de ha kérem -és miért ne kérném- mindig mesélnek Helgáról, az unokájukról, aki jó barátom volt az iskolában. Biztos vagyok benne, hogy olyan finom csokifagyit még soha senki sem főzött mint Holman Mama nyaranta és nem ismertem mást, akiknek bordásfaluk is volt otthon. Még azt is megengedte, hogy Terike néni helyett én is Mamának szólítsam, pedig nekem már volt egy igazi Mamám. Őket nagyon szeretem. Mindig elmesélik, hogy a régi rendszerben, nagy házuk volt, zongorával, aztán jöttek a kommunisták és mindent elvettek. A zongorát régen megsirattam, annyira sajnáltam őket...
Miután Tata és Mama mindent megtudtak, és Kalmi is átnézte az ócskapiac minden zegzugát,beülnek Anyuval az Egri Borozóba és megvitatják ki mit látott.

Szép itt nálunk a Hetedik nap, amikor a Teremtő is megpihent, más ízű a vásárnapi húsleves a házi csigatésztával, szebben szól a déli harangszó, kicsit megáll az Élet és minden a helyére áll egy napra.
Szeretlek Te, Garabolyos Ünnep!

Minden jóban van valami jó

Meg persze valami rossz is. Ezt gyakran elfelejtjük.
Csak kérünk, kérünk, hátha szerencsénk lesz és mégsem kell megdolgozni valamiért, hanem megkapjuk "ajándékba".
Milyen jó lenne, ha a legkisebb fiúnak nem kellene megküzdeni a családja folyton ráirányuló szerető féltésével, vagy azzal, hogy ő egy bármikor könnyedén felhasználható bűnbak. Milyen jó lenne, ha mondjuk születne egy kistestvére, aki bűnbak lenne helyette. Ugye? Hát akkor kérjünk kistestvért, könyörögjünk, hátha összejön, így nem kell majd csatákat vívni a családdal, csak elégedetten hátradőlni a karosszékben, a reflektor már nem rám világít.
Tegyük fel, hogy bejött az élet. Megszületik a kistestvér. Vajon akkor, mikor már egy hónapja senki nem aludt végig egy éjszakát emlékezni fogunk-e arra, hogy milyen jó, végre nem én vagyok fókuszban? Vagy amikor már csak a rosszat kapjuk meg, mert a kimerültségtől senkinek sincs ideje megdicsérni, eszünkbe jut-e majd a kéjes öröm, amellyel azt tervezgettük, hogy milyen jó lesz egy kicsit, ha majd nem ránk figyelnek? Aligha.

Keveset tudok az életről, de azt igen, hogy nem ilyen.
Ad is, vesz is. Építed a kártyavárat, de sosem lesz meg minden, amit terveztél.
Az előbbi példát befejezve:
Kértél Istentől egy kistestvért. Több mint valószínű, hogy nem a Te kérésedre, de megérkezett, vehetjük úgy, hogy valóra vált a kívánságod, hiszen a testvért te kérted. Azt hitted, ettől majd senki nem noszogat. Nos, ez nem jött össze.
Azt kaptad, amit kértél. Egy kistestvért, aki sír éjjel, sír nappal, mindenki rá figyel és rád sosem. Viszont, ekkor hét évesen, még csak nem is sejted, hogy a testvéred lesz a legjobb barátod, aki melletted áll majd negyven évesen, mikor elhagy a feleséged, veled sír, mikor eltemeted édesapádat és emlékezni fog a születésnapodra akkor is, amikor teljesen magányos leszel és azt hiszed a kutya sem gondol rád.

Ezt kérted, ezt kaptad, minden jóban van valami jó, de nem mindig az, amit látsz.

Szíveket szórok a lábak elé

Nekem most nagyon jó. Nekem most nagyon. Vagy csak jó.
Nem. Még csak nem is jó. Asszem.

Persze sosem lehet minden kerek, de az nem állapot, hogy én mindig ezért teperjek.
Jó lenne pihenni. Jó lenne tudni, hogy hogy kell pihenni.

Jó lenne egy csettintéssel megállítani azt a vihart, ami a lelkemben tombol és egy kicsit élvezni mindazt, ami megadatott.
Hálás akarok lenni, megköszönni és nem újra kérni!
Ki érti ezt?