haromnover2011.hu

Csomagolunk és maradunk
És elvágyunk
Japánba, Görögbe, Mexikóba, Azerbajdzsánba, Kaposvárra, Moszkvába, Kuala Lumpurba, mindegy csak messze legyen
Ott majd jó lesz.
Ott mindig jó.
Ott, ahol nem itt.
Aztán majd itt is jó lesz. Amíg újra ki nem találjuk, hogy mégis inkább ott.
Könyörgöm, valaki valósítsa már valóra az álmaimat helyettem!
Vagy inkább mégse. Inkább ne is álmodnék.
Bontanám le a falakat. Vagy legalább újakat ne emelnék folyton..

Megy tovább

és nincs idő mélabúra

A vér nem válik vízzé

Találkozás önmagammal:

Még mindig ugyanaz a lobbanékony dacos teremtés vagyok, aki voltam.
Továbbra is ugyanúgy képes vagyok feltépni egy ajtót és indulatból cselekedni, továbbra sem gondolkodom mielőtt beszélek.
Van ami nem változik, esetleg egy ideig feledésbe merül.
Ámen

Jövő

Istenem ki leszek szeptemberben?

Májui hó aranyat ér

Leesett és betemetett. Május közepén.
Nem hideg.
Nem is hó.
Talán vatta.
Megfojt.
Súlyos.
Nem is vatta.
Talán egy paplan.
Körém tekeredik.
Szorít.
Nem is paplan.
Talán egy anakonda.
Vagy mégsem az.

Vizsgaidőszak, felvételik, záróvizsgák, nyűg, hiszti és egy rejtély..
Vajon megcsörren-e a telefon?

Az acélt megedzik

vagy megedződik
az eredmény ugyanaz
jól vagyok
bár régebben ilyenkor legalább egy kicsit rossz volt..

Sosem gyógyulsz meg

Égő seb vagy.

Nincs nap, hogy ne mutass újat.

Zsibbadsz, fájsz, friss vagy és dohos.

Néha csak úgy örülök, hogy élek.
Ilyenkor mintha a madarakkal szállnék.
Egy dal vagyok.

Aztán lerántasz a sír mélyébe és megnémítsz.
Ilyenkor hideg vagyok, inkább komor.

Nem értem a halált.
És ő sem ért engem.

Mindörökké. Frászt!