Égő seb vagy.
Nincs nap, hogy ne mutass újat.
Zsibbadsz, fájsz, friss vagy és dohos.
Néha csak úgy örülök, hogy élek.
Ilyenkor mintha a madarakkal szállnék.
Egy dal vagyok.
Aztán lerántasz a sír mélyébe és megnémítsz.
Ilyenkor hideg vagyok, inkább komor.
Nem értem a halált.
És ő sem ért engem.
Mindörökké. Frászt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése