Meg utoljára hagyta el az osztálytermet. Ahogy szokta.
Az ablakból megnézte, hogyan futnak ki a kapun az osztálytársai, lassan elsétált a padok között, a középső padsor ugyanazon padjánál állt meg, mint másfél hónapja minden nap. Végigsimított a sima asztallapon, megállt a keze egy mélyedésnél.
Tovább sétált egyenesen az akváriumhoz.
"Szervusz Reményhal! Mit szóltál a mai naphoz? Furcsa volt az a felelés földrajzon. Nem értem, hogy miért mindig a Bicsak nevénél nyílik ki a napló.. kicsit sajnálom is miatta. Na szia, majd hétfőn találkozunk újra."
Meg legjobb barátja ez a hal volt. Meget igazából nem is Megnek hívták, hanem egyszerűen Magdinak, csak ő hívta magát így. Meg ez a kis hal, aki valójában nem is reményhal volt, hanem egy közönséges aranyhal.
Hát így.
Magdi ekkor először talált igaz barátra.
A reményhal meg...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése