Bokáig érő fűben gázolok, menekülök.
Menekülök a zajtól, a füsttől, a fénytől.
Az égre nézek.
Hullócsillag. Egy hang szól bennem:
- Most kívánhatsz kislány. Ne szúrd el, nem minden nap adódik ilyen lehetőség.
- Hát jó. Kívánok.
- Mit kívántál?
- El se mondod?
- Azt kívántam, hogy ne hulljon le több csillag az égről. Jobb nekik ott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése